ismerős?

néha, amikor nem tudok aludni, úgy teszek, mintha ott lennél mellettem..:')

kudarc.

A kudarc egyszerűen csak a siker hiánya.

utálom.

Utálom, hogy nem hiányzom neki, hogy nem keres, hogy még csak nem is gondol rám talán...de legjobban azt utálom, hogy én csillapíthatatlanul beleszerettem!

nem szabad.

"Mondd, veled megtörtént már, hogy hiányzott valaki, akinek nem kellett volna? Hogy ürességet éreztél egy dal hallgatása közben? Hogy szükséged volt valakire, akiről azelőtt még csak nem is feltételezted, hogy számít neked? Táncoltál az örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? Mosolyogtál, miközben visszaemlékeztél a nevetésére? Mondd, veled megtörtént már, hogy olyat szerettél, akit nem lett volna szabad...?"

mert hiányoznak..

Anya! Apa! Esküszöm, hogy jó leszek. Nem fogok hisztizni, nem kérek édességet, nem rajzolok a falra sem. Nem fogok feleselni, valahányszor leszidtok. Jó gyerek leszek, és tanulok. Mindig időben hazaérek, korán lefekszem, összeszedem a szennyesem és kitakarítom a szobám. Anya! Apa! Ígérem, hogy jó leszek, csak gyertek vissza! Hiányoztok és szeretlek titeket…!♥

saját*

hiányzol nagyon.

'Napfény játszik arcomon, lassan égnek forditom, hiányzol nagyon.. ♥'

:/

HIÁNYZOL! - mondanám, ha látnám, hogy én is neked..

hol vagy?

'azt ígérted, hogy mindig mellettem leszel... akkor hol vagy most?' :(

ha akkor nem engedem.!

Talán a fájdalom elől menekültem… a fájdalomba. Üres volt a padunk, hó fedte. Nem foglalkoztam a hideggel. Lesöpörtem a pad egy részéről a havat, majd leültem. Megint az a marcangoló érzés kerített a hatalmába… a sok emlék, amit előidézett ez a hely. Körülöttem már mindent fehérbe öltöztetett a tél, s a tér egy távoli sarkába bámultam. Elképzeltem, hogyan hógolyóznánk közösen, ha akkor nem engedem, hogy elmenjen…
saját*

winter feelin'.

Lassan eljött a december. Karácsonyi fényekbe öltözött a város, mindenhol mézeskalács illat terjedt és olyan különös, melengető érzés járta át az emberek szívét. Apró pelyhekben esett a hó, ahogy az utcán végigsétáltam. Nem messze egy lámpaoszlop alatt két tinédzser csókolózott. Máskor az én szívemet is melegség öntötte volna el, de most nem… hiányzott Ő! Pedig úgy vártam már az első közös karácsonyunkat, de rá kellett jönnöm, hogy a szeretet ünnepét idén is az érzéseimmel magamra hagyva kell töltenem..
saját*

vártam.

Ott ültem. Pontosan azon a helyen, ahol pár hónapja még csókolóztunk, egymást öleltük és az élet csúfságain nevettünk. Mára mindez elmúlt. Ahogy ő elment, eltűntek a csókok, nem volt több ölelés, s a fájdalom is fájdalom maradt. Belülről emésztett fel szépen, lassan. De én minden nap elmentem oda, leültem és arra vártam, hogy felbukkanjon, hogy ő is odaüljön… arra vártam, hogy hiányozzak neki úgy, ahogy ő hiányzik nekem…

saját*

semmi baj.

Hiányzik, hogy átöleljen valaki, hogy leüljön mellém és azt mondja: nem lesz semmi baj, én itt vagyok!...

saját*

hiányozzak.

'Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak valakinek...'

Hurt*

"If I had just one more day, I would tell you how much that I've missed you since you've been away."

~Ha lenne csak még egy napom, elmondanám, hogy mennyire hiányzol nekem, mióta elmentél.

(Christina Aguilera- Hurt)

a távolság.

'a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valaki..'

még egyszer.

"De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak!"

"Itt vagy a szívemben, itt érezlek.

Van, hogy az érzés fizikailag is mocorog szívemben.

Megérintettél, megfogtál. Szeretlek."

mégegy saját.*

Veled még az örökkévalóság sem tűnik hosszú időnek, a világ vége is csak egy sarokra van, de Nélküled mindezek olyan távolinak tűnnek.

bárcsak...

"Mikor egyedül vagyok, azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon,
Azt mondanád; vissza akarsz kapni engem – de sohasem hívsz
 és én annyira bolondnak érzem magam.."

elviseljem.

„Szükségem van rád ahhoz, hogy elviseljem hiányodat.”