LOL :)

"Amilyen jó szeretni valakit, ugyanolyan fájdalmas is. Nem tudom, az emberek hogy élik ezt túl." ♥

igaz!

"Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve."

csendben.

"(...)Még csak észre sem veszi! Úgy szeretnék ráordítani. De azok után, hogy tudom, minden hiába lenne... csak szenvedek csendben."
(részlet a naplómból)

:(

'Fájdalmas dolog végignézni, ahogy egy számodra fontos ember egyre csak távolodik és te nem tehetsz ellene semmit..' :/

saját*

jobban fájna.

Szeretném megkérdezni, mi van köztünk, hogy mit akar tőlem, vagy hogy gondol-e rám egyáltalán. De félek, hogy a válasz jobban fájna, mint ez a bizonytalanság...

milliónyi emlék.

Az illata. Nem a szeme vagy a járása, még csak nem is a hangja, hanem az illata. Mikor elment mellettem… nem néztem a szemébe. Nem akartam a szemébe nézni, mert azt hittem fájni fog. Még a testéről is elkaptam a tekintetem, nem akartam látni a mozgását. A zajokat kizártam, így a hangját sem kellett hallanom. De nem számoltam valamivel… valamivel, ami milliónyi emléket csalogatott elő a szívemben gondosan lelakatolt dobozból. Az illatával.

saját*

no pain.

Nincsenek érzések, nincs fájdalom!

nincs remény.

'Most érzem igazán, hogy elhagytál, most mikor már más lány kezét fogtad. Eddig azt hittem, hogy van még remény, de nem, tévedtem.. fáj, úgy fáj, mikor látom, hogy mással vagy boldog és közben próbáltad tagadni. De most már késő, láttam amit kellet... és azt, hogy tovább kell lépnem és valószínű nélküled!'

(by: szanii.)

utálom.

Utálom, hogy nem hiányzom neki, hogy nem keres, hogy még csak nem is gondol rám talán...de legjobban azt utálom, hogy én csillapíthatatlanul beleszerettem!

igaz!

A legnehezebb dolog a világon a szeretteinktől elbúcsúzni.

sosem válsz el.

Igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz, de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet. Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is.. sose felejtelek el! Soha nem leszel számomra csupán csak egy ember. Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. Emlékezni fogok rád mindig, ígérem Neked. Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el, de már nem tehetem.. mert nem vagy az enyém. Ezt választottad. Remélem, jobb lesz Neked. Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják.. én már tudom, hogy valóban így van. Meg még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz. Nem! Épp az a nehéz, hogy sosem válsz el; a szíved mindig felé húz, de nem szabad... nem szabad úgy gondolni rá!

Egy elfelejtett dal

'...ami nincsen már, miért kell hogy fájjon?'

(Cserháti Zsuzsa)

Valakihez...

A legnehezebb dolog elengedni valakit, aki fontos neked. Akihez kötődsz; aki iránt erős érzéseket táplálsz; akivel megannyi közös boldog emléked van. Akit nem tudsz és nem is akarsz elengedni, hiszen amióta csak az eszedet tudod, csak ő létezik számodra. A legnehezebb dolog elfogadni, hogy neki nem te kellesz már; hogy ő tovább lépett, és csak te szorongatod a megannyi közös perceteket…

saját*

Minden, amitől féltem, valósággá vált...

Mint egy film, pörögnek az emlékek a fejemben, az első érintésedtől az utolsó csókodig minden. Könnycsepp folyik végig az arcomon, nincs erőm, hogy letöröljem. Mától minden változik, nincs már remény, csak keserű szerelem; hiszen amit nemrég még hittem, már csak néma kérelem. Szertefoszlik minden álmom, hiszen más van már, kit csókolhatsz mától.

saját*

Az életben a legfájdalmasabb, hinni valamiben, amiről tudod, hogy sosem válik valóra.

saját*

nehéz várni.

'nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál...'

mert hiányoznak..

Anya! Apa! Esküszöm, hogy jó leszek. Nem fogok hisztizni, nem kérek édességet, nem rajzolok a falra sem. Nem fogok feleselni, valahányszor leszidtok. Jó gyerek leszek, és tanulok. Mindig időben hazaérek, korán lefekszem, összeszedem a szennyesem és kitakarítom a szobám. Anya! Apa! Ígérem, hogy jó leszek, csak gyertek vissza! Hiányoztok és szeretlek titeket…!♥

saját*

tükörkép.

Tükörkép - néha ő az egyetlen, aki látja, ha szenvedsz.

Hamuváros

Az a benyomásom támadt, hogy szívesebben sóvárogsz valaki után, akit úgysem kaphatsz meg soha, minthogy olyasvalakivel legyél, akit viszont igen.

darabokra.

Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja, miközben az én szívemet töri darabokra...