Talán a fájdalom elől menekültem… a fájdalomba. Üres volt a padunk, hó fedte. Nem foglalkoztam a hideggel. Lesöpörtem a pad egy részéről a havat, majd leültem. Megint az a marcangoló érzés kerített a hatalmába… a sok emlék, amit előidézett ez a hely. Körülöttem már mindent fehérbe öltöztetett a tél, s a tér egy távoli sarkába bámultam. Elképzeltem, hogyan hógolyóznánk közösen, ha akkor nem engedem, hogy elmenjen…
saját*
saját*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése