2011. december 17., szombat

bárcsak.*-*

Elmondhatatlan érzés volt, ahogy ott ült mellettem, hátát az ágy támlájának támasztotta – miközben én a vállán pihentettem a fejem. Lazán, de annál nagyobb szeretettel ölelt át. Egy-egy pillanatra lehunytam a szemem, miközben ő a kedvenc könyvemből olvasott fel. Az illata, a hangja, a bőre érintése… annyira megnyugtattak, hogy észrevétlenül merültem álomba a karjaiban.
saját*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése