2011. november 27., vasárnap

pillanatnyi boldogság.

Tudtam, hogy ezért a pillanatnyi boldogságért nagy árat fogok fizetni. Tudtam, hogy azzal, hogy még mindig beszélünk, csak mélyíteni fogom a sebeimet. De szükségem volt arra a parányi boldogságra, amit akkor éreztem, mikor ráírtam, mikor beszéltünk… úgy éreztem, kibírom a fájdalmat érte.
saját*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése