Ott álltunk egymással szemben. Hosszasan bámultuk a másikat. Ragyogó tekintete a szája helyett is mosolygott. Megfagyott minden, s egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem. Olyan könnyedén, ahogy egy szerelmes férfi puszilni tud, homlokon csókolt. Attól a pillanattól fogva éreztem, bármi történjék is, én hozzá tartozom, ő kell nekem!
saját.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése