'Egyszer azt mondta nekem az Anyukám:
„Kislányom, most jól figyelj rám! Mindenki életében egyszer eljön a herceg, majd a tiédben is el fog. De hogy honnan fogod felismerni? Olyan határozottan fogod szeretni, ahogyan soha nem tudnál mást. A veszekedéseitek ellenére is, csak vele akarsz majd lenni. Ha majd biztos leszel ezekben a dolgokban, kérlek, ne ereszd el őt soha!” De sajnos a figyelmeztetést megszegtem. Elengedtem, mert nem tudtam, hogy évekkel később is ugyanúgy fogom majd szeretni, mint a legelején… A mesében a herceg valószínűleg visszasétált volna, de Anya elfelejtett figyelmeztetni: ez itt a valóság, és a herceg inkább tovább áll!'
„Kislányom, most jól figyelj rám! Mindenki életében egyszer eljön a herceg, majd a tiédben is el fog. De hogy honnan fogod felismerni? Olyan határozottan fogod szeretni, ahogyan soha nem tudnál mást. A veszekedéseitek ellenére is, csak vele akarsz majd lenni. Ha majd biztos leszel ezekben a dolgokban, kérlek, ne ereszd el őt soha!” De sajnos a figyelmeztetést megszegtem. Elengedtem, mert nem tudtam, hogy évekkel később is ugyanúgy fogom majd szeretni, mint a legelején… A mesében a herceg valószínűleg visszasétált volna, de Anya elfelejtett figyelmeztetni: ez itt a valóság, és a herceg inkább tovább áll!'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése